Előadók

Bella Violetta vagyok, lelkész és a 2009-es fadd-dombori rendezvény óta Csillagpont-csodáló, a nyitó és a záró istentisztelet igehirdetője. Győrszemerén egy missziós közösségben próbálom utolérni az Isten terveit. Férjem szerint trash mozis vagyok, mert minden olyan filmben találok valami izgalmasat, amit neki eszébe sem jutna megnézni. Szeretek kóborolni a kutyámmal, és próbálgatni a határaimat – jelenleg épp sporttal. Az újságírás, a média szívemhez közel álló téma. Amikor körülöttem mindenki lemondó, vagy kihívás előtt állok, Jonatán szavaival szoktam bátorítani magam: „Menjünk… Hátha tesz valamit értünk az Úr…” (1Sám 14,6)

Lovász Krisztián, lelkész, férj és apa vagyok, a szerda esti áhítat igehirdetője. Egy családi, istentiszteleti, intézményi és egy névjegyzéki közösség része. És persze az ifjúságé, akik „online”-ok, trükkösek, keresők, kegyesek, komolyak, megtértek, naivak, csibészek, de mindig készek változni. Épp ilyenek kellenek Jézusnak is, hátha…

Kiss Miklós vagyok, házas, három gyermek édesapja, a csütörtök esti áhítat igehirdetője. A felvidéki Örösben élek, egy szuper közösség lelkészeként. Szeretem a fiatalokat, szeretek velük találkozni, tehát szeretem a Csillagpontot is! Ha jól tudom, egyik este a mikrofonnak azon oldalán leszek, ahol kicsit jobban izgulnak az emberek…

Mike Pali vagyok, partiumi lelkész, a Csillagpont idei főelőadója. Alapjáraton nyitott, érdeklődő, társasági lény a kor adta ízekkel, patinákkal. Van, aki így szeret, van, aki visszasírja a régi időket, van, aki sehogy. S van valaki, aki riadozás nélkül vállal, akárhogy és akármilyen is vagyok, mindeközben pedig igyekszik a legjobbat kihozni belőlem. Nincs könnyű dolga, de hozzászokott a kitartó, nehéz munkához. A reformációhoz. Negyven éven vagyok túl, sok szép kapcsolat fonódott bele életembe, közöttük szépséges, csillogó fonál a feleségem, lányom és fiam, gyülekezetem, lelkem testvérei. Tudom, közhelyes: élj úgy, hogy kérdezzenek. Ha pedig kérdeznek, ne kelljen elbújnod a föld alá. Lehet ez életcél? Nem hiszem. Akkor marad valami más. Megtaláljuk. Reformálódunk. Reformálunk.

Szanyi György vagyok, lelkipásztor a kárpátaljai Borzsován, férj és négy gyermek boldog apja, a péntek esti áhítat igehirdetője. Úgy lettem tizenkét évvel ezelőtt a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet alelnöke, hogy nem volt ott más. Így talált rám az ifjúsági munka, és lett a legnagyobb szenvedélyemmé. A fiatalok csodásak, nagyszerűek, őszinték, szabadok, és mégis megnyomorítja őket a bűn. Nincs nagyobb ajándék, mint látni őket hitre jutni, felnőni, kibontakozni, élni. Nagyon hálás vagyok, hogy része lehetek az életüknek, és ők is az életem részévé lettek. Többet kaptam tőlük, mint amennyit bármikor is adhattam nekik. Legnagyobb vágyam, hogy meglássák Jézust annak, aki ő! Ez életem célja, reménye.